ASOT 450 Bratislava - Beszámoló

Lényegében nagyon rég nem vettem részt monumentális partin. Anno megfordultam a Sziget elektronikus zenei rendezvényein, vagy egy-két nevesebb lemezlovas fellépésén fővárosunk nagy klubjaiban, de egy jó ideje semmi.
Épp ezért vártam ennyire ezt a bulit.
Mivel a szervezett partybuszról lemeradtunk, ezért vonattal vágtunk neki a távnak. Semmivel sem volt ez rosszabb, sőt! 2 és fél óra alatt felröpített az Eurocity a Keletiből Pozsonyba. Negyed hét magasságában már ott voltunk, s mivel volt még 3 óra a kezdésig, gyalog közelítettük meg a helyszín környékét.
Magunkhoz vettünk némi tápértéket, én pedig enegriaitallal próbáltam magamban tartani a lelket.
vártunk még néhány cimborát, akik a buszos megoldást választották. Kb fél 10-re össze is verődött a csapat. Persze mindaddig el kellett valahogy ütni az időt, kinn vagy épp a szomszédos plázában (mert ott meleg volt).
Ashley wallbridget teljes mértékben lekéstük. Mikor bejutottunk már a Myon és Shane54 zenélt. De még azért jött egy hidegzuhany, a ruhatárra várakozó embertömeg képében. Gyakorlatilag 1 órás sorbanállás után be is mehettünk az arénába. A tánctérre Dash Berlin szettjének második felére érkeztünk. Oda sem volt könnyű lejutni, mert midnenhol csüngtek az emberek. Remek muzsikák pörögtek, a végén felkerült az I-re a pont a Man on the run című dallal. A fellépők között egy pici előre elkészített intro ment le mind képben, mind hangban.

Gareth Emery éjfélkor kezdett neki egy fenomenális introval!



S az egy óráját végig pörögve, tartva az ütemet tolta le. Záró akkordként Sasha & Emerson Schorchio-ja szólt. Természetesen valami új még meg nem jelent remixben.
Hajnali 1-től Armin következett. A tánctér akkorra olyannyira megtelt, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. De felcsendült az első dal, a közönség üvöltött, bekapcsoltak a színes lézer fények. Szenzációs volt az összhatás.

Armin két órája elég veretősre sikeredett. Nem nagyon kerültek elő a vokáltrance darabok.
Az adalékokat tekintve kiváló vizuáltechnika vonult fel, megjöttek a jól bevált lufik is, melyeket lehetett passzolgatni az örjöngés közepette. A szett végén hiába kiabálta egyként a közönség, hogy "Armin", nem kaptunk bonus tracket. Helyette inkább Daniel Kandi kezdett bele 60 perces repertoárjába. Nem nagyon tudtam mit várjak tőle, sosem hallottam egyetlen szettjét sem. De azt kell mondjam, jobb volt mint az est főszereplője. kiváló elszállós trance muzsikák, remek vokális darabok, klasszikusok. Afféle igazi könnyfakasztó melódiák. Nem beszélve arról az igazi átélésről és lelkesedéről, ahogy játszotta keverte a zenéket. Jó volt látni, hogy a sztárok között is van még ilyen.
Őt követte a holland W&W páros. Nos...aki szereti a hardtrancet, annak biztos nagyon jó volt. De szerintem nem nagyon illett bele az est vonalába. Nem rosszak, nem arról van szó, de egy-egy szám bőven elég tőlük.
Sajnos Markus Schossowot már nem tudtuk megvárni, mert menni kellett a vonathoz. Úgyhogy őt csak utólag hallgattam felvételről.
Egyébként a hangosítás hagyott maga után kívánnivalót. Borzasztóan szólt, melyre bizonyíték a két napig zúgó fül.
Kiballagva az arénából, a folyosókon mindenfelé fekvő, alvó partiarcok. Kit, mikor és hol ért utol az álom.:-)
Szeméthegyek mindenütt, a WC-ben is bokáig ért a vizelet. De sebaj. Kollégám visszavette a bejáratnál kirakott üdítőét, s jó hangulatban, csengő füllel spurizhattunk a pályaudvarra.Délelőtt fél 11-kor egy óra vonaton bóbiskolás után már otthon tudhattam magam.

Breathing

Mára csak ennyit:
Everytime I,Everytime I
Hold my head up high
Everytime I, Everytime I
Feel like I could fly



"Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket
ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!"
/ Nagy László/

És ha nem lett volna elég, akkor a kegyelemdöfés:



Good night!;-)

No turning back

Egy újabb kemény hét után, itt van ismét a 7vége.
Természetesen főszerepben a zene, mint mindíg.
Kezembe akadt ma egy Markus Shulz mix, Back to Basics címmel.
Íme a tracklistája:
01. Djuma Soundsystem - Les Djinns (Trentemoller Remix / Markus Schulz Rework)
02. Leama & Moor Featuring Jan Johnston - Waiting (Andrew Bennett & Tom Cloud Remix / Markus Schulz Edit)
03. Salt Tank - Eugina (Allende Remix)
04. Mind - Defuse
05. Lange Presents Firewall Featuring Jav D - Looking Too Deep (Lange Mix)
06. Kirsty Hawkshaw Meets Tenishia - Outsiders (Jose Amnesia Remix)
07. Niklas Harding Presents Arcane Featuring Justine Suissa - Float Away On Ice Beach (Lunar Blaze Mashup)
08. Alex Monakhov - Roundabout
09. Anna Nalick - Breathe (Blake Jarrell Remix)

Gondolom a legtöbbeknek semmit sem mond ez a lista, de elárulhatom, hogy tényleg vissza az alapokhoz.
Amit kiemelnék az Salt Tank megúnhatatlan Euginája. Gyakorlatilag 100%-ban a nyarat és a vízparti vígazságokat idézi. És tényleg már feldolgozta boldog, boldogtalan, de tény, hogy az Allende remix az egyik legjobban sikerült.
Rögtön utána egy újabb ritkaság, Perry O'Neil egyik soha meg nem jelent projektje a Mind. A dal pedig a Defuse. Nagy kár, hogy csak néhány promó példány lett belőle, óriási darab 2006-ból. Emlékszem, hoyg akkor is egy Markus mixben hallottam, de egyből beleszerettem, visz, húz, magával ragad.
Kirsty Hawksaw a kifinomultabb, picit progresszívbe hajló trance muzsika énekhangja. Rengeteg kiváló dalban közreműködött. Az Outsider azt hiszem méltán hozható fel kiváló példaként. "In silence or rapture":-D
Az ezt követő bootleg egyenesen tökéletes, mondhatni 200 százalékos lett. A Float Away egyébként is a szívem csücske, Robbie Rivera tollából. De remekül fest a szöveg ilyen zenei alappal is. Ha bárki megkérdi, mi az a mashup, hát ezt fogom vele meghallgattatni. Bár hiába, hisz úgysem ismeri az eredetiket.:-D
Szóval remek mix, keressétek, töltsétek és hallgassátok.

Evezzünk más vizekre. Ismét "régiségek" között turkáltam. Íme egy-két érdekesség.
Mauro Picotto két arcú DJ. Hisz fülbemászó, már-már gagyi kategóriát megütő dalaival ostromolta a listákat a 2000-es évek elején, s közben minimáltechno szettjeivel bombázta szét a nagyérdeműt.
Nos, itt egy átmenet, egy aranyközépút. Én ki nem állhatom a Coldplayt, mert utálom a csávó nyekergését, de ezúttal Picotto úr kellőképpen megfeszíti a gyeplőt és egy egész hallgatható és táncolgató remixet faragott a Clocks-ból.:-D



John Johnson talán egyetlen kiadványa volt a The City EP. Elsőként az Impact Van Bellen remixe ütött, majd egy későbbi alkalommal belinkelem. Ezúttal a Buenos Airest ajánlanám. Nem is tudom...egyszerűen van benne valami. Az akkori idők meghatározó hangszerelése, abszolút a könnyedebb progreeszív irányvonal.



Számomra nyári éjszakákat megigéző a következő nóta. G-pal és az Ocean of Blue. Varázslatos, csodaszép, egy igazi eszméletvesztés, de egy olyan eszméletvesztés, melyet az ember élete véglig elviselne.



Na jó, picit evezzünk könynedebb vizekre. DJ Flex és a Love 4 You, valamint Plummet és a Damaged.
Két igazán aranyos nóta. Egyszerű és tökéletes mindkettő. Az elsőben Steve Angello és Sebastian Ingrosso még csenevész volt. Mára a Sweedish House Maffia-vá nőtték ki magukat.



Plummetről pedig nincs mit mondani. Jött a Damaged és a Cherrish the Day. Mindkettő Antillas remixben a legjobb, vagy talán a jó. Én a Damagedet választottam, mert ezzeh van jobb klipp.
Érezzétek hát. Jó éjt!



Love, Peace and Grease.

Friday Again

Kellemes péntek esti bolyongást mindenkinek!
Persze szinte biztos, hogy nem pénteken olvassátok a blogot.
Röpke zenei ajánló jön csupán a mai estén, kicsit megfáradva az év eleji munkábavisszazökkenéstól.
Judge Jules műsorát többek között azért is szeretem, mert időről időre előáll egy-egy igazi boldogságszámmal. Így történt ez most is. Mimo és a Will You be there, Seamus Haji remixében. Ezt a dalt hallgatva egyszerűen akaratlanul is mosoly kerekedik az ember arcára. Ez afféle felhőtlen boldogság, egy igazi simogató érzés.
Hallgassátok hát és érezzétek, sajnos a hivatalos megjelenésre még várni kell.

http://www.filestube.com/826dc27bf3ebd5de03ea/details.html

Második ajánlóm Calvin Harris Flashbackje. Méghozzá az egyenlőre csak promóként napvilágot látott Ben Nicky techouse remixében. Jól indul a dal, már-már trance-be vegyül, és a rövis kiállás után jön egy pici veretős rész.
Alapjában véve dinamikus, egész jó kis remix lett. Legalábbis az eredetihez képest mindenképp. Valamint engem a hivatalosan megjelent remixek sem ragadtak magukkal.
Itt lehet meghallgatni a dalt némi Christina Aguilera háttérrel, hogy a vizuális élmény is meglegyen.:-D


Harmadikként pedig engedtesség meg egy tavalyi muzsika.
Oceanlab, azaz
Jono Grant, Paavo Siljamäki és Tony McGuinness. Ők már azért letettek egyet s mást az asztalra, akár Oceanlab, akár Above and Beyond, vagy éppen Tranquility base néven. Aki pedig énekel a lemezeiken az nem más mint az egyik trance diva a nem túl sok közül, Justine Suissa. Ez tahát a Lonely girl Gareth Emery remixében.
Jó éjt!:-DD

New years eve and the first saturday night

"2010. Az Új Esztendő.
Mindenekelőtt hallgassátok meg ezt.

Óriási dallamok. Nem csalódtam. Klasszikusokkal kezdeni az új évet. Szarni a világba, legalább annyira, ahogy a világ szarik rád. Csak magadra számíthatsz.
- Peter Martin - Perfect Wave
... üt! Abban az évben jött a cunami is.:-D
A tökéletes hullám után jött a szökőár.
- Lustral - Everytime
Every time I close my eyes, I see your face
Azt hiszem nem kell ennél több...
És akkor azt mondja egy hang, hogy Solarcoaster.....Mr Solarstone!!
A amikor már minden elsötétül, s az univerzum távoli bugyraiban érzed magad, na akkor érkezik a Whiteroom, Adam White és Andy Moor. 2004-ből előtörnek az emlékek, az érzések. Amit akkor nem tettünk volna meg, most bizony habozás nélkül megtennénk. Hisz az élet nem hálivúd.
Pici kitérő után pedig Pieter W. Bervoets & Marinus Benno de Goeij azaz a Rank 1 totál szétk*rja az agyatok! Ez a Breathing! Na ez az a pont, ahol szem nem marad szárazon. Emlékszem, mikor live act-ként volt szerencsém hallani őket a Radio 538-on a Trance energy keretein belül 2003-ban. Csodálatos volt.
Probspot - Blueberry a következő track. Lenyűgöző hangzásvilág. Nekem Luke Chable remixeit juttatja eszembe. Gondoljunk csak Sasha Cloud Cuckoo-jára vagy épp Powerplant Blame-jére. Ilyenkor szoktam azt mondani, a műfajt nem kedvelőknek, hogy nem tudjátok mit veszítetek.
És mikor már mindent veszve érzek, még rámcsap Airwave. Azaz Mr. Laurent Véronnez, az egyik legtermékenyebb trance producer. Számtalan formáció és dal őrzi munkásságát, de most csak annyit mond, hogy "When Things Go Wrong". Amikor szarul mennek a dolgok... hát ja..van az úgy.
Ennyit Markusról..."

Nos ennyit sikerült kipréselnem magaból az új év éjszakáján, most pedig elérkezett az első szombat éjszaka. Kivételesen egyedül töltöm az estét, távol Kittitől és bármiféle bulitól. De természetesen ez alkalommal is társam a zene.
Odakinn havazik, ismét támad a tél:-D
Nem...nem fogadtam meg semmit az új esztendőre. Minek, hisz úgysem tartom be. Próbálok úgy élni, mintha..., próbálom azt modnani, amit..., próbálok úgy gondolokdni, ahogy...
Egy biztos, ahogy GZS barátom javasolta, 2010 legyen az egyenesbejövés éve! Értsd, ahogy szeretnéd. De én úgy érzem, mindenki életének van oylen területe, ahol szükség van erre. Legyen az párkapcsolat, egészség, magánélet, anyagiak, munka, stb. Kívánom tehát, hogy találja meg mindenki a helyes utat és bármilyen válságban is van jelenleg, lábaljon ki belőle.
Szóval hétfőn ismét nekikezdünk a taposómalomnak, de nyugalom, hisz már csak 51 hét és ismét jönnek a karácsonyi érzések!
Addig is a zene legyen veletek!
Love, Peace & Beats!

Close your eyes & see

Ismét eljöttek az ünnepek. Odakinn hulladék az időjárás, beszorultunk a lakásba. Előhalásztam hát egy-két régi lemezt, hogy kicsit felidézzem az elmúlt évek érzéseit.
Rá is akadtam néhány már-már elfeledett gyöngyszemre.
Bemelegítésnek egy igazi éjszakai álom, Kosmas Epsilon a görög progresszív guru és a Shame című nóta, ha jól emlékszem 2004-ből.:



Szenzációs volt ez a sejtelmes vokál nem?:-D
Itt van egy igazi klasszikus darab, nem elfeledett ugyan, de nem tudtam megállni, hogy ne hívjam fel rá a figyelmet újra.
James Holden és Julie Thompson "duettje" a Nothing és annak is a "93 returning" remixe. Ez a szám is olyan mint a szerelem, öl, butít és nyomorba dönt:-D Egyszóval letaglóz. Először 2003 februárjában volt szerencsém hallani Armin van Buuren tolmácsolásában a BBC 1 Essential mixében. Mondanom sem kell, egyből beleszerettem.



És ha már James Holden, akkor azt is hallgassátok meg, amivel igazán ismertté vált. Ez volt a Horizons. Amikor meghallottam anno Pete Tong műsorában, nem tudtam mi ez, ki ez, egyszerűen csodálatos volt, s a dal felét fel is vettem gyorsan kazira. Talán meg is van még valahol:-D Szemfülesebbek emlékezhetnek, hogy jópár éve, mikor volt a P*psi sztárcsináló, akkor az ottani DJ kategória győztese erre a dalra keverte rá József Attila 32 éves lettem én című versét.



A folytatásban picit menjünk el a könnyebben emészthető trance irányába. A három holland fő trenszmájszter Armin, Tiesto és Ferry corsten kooperálltak is egymással az idők folyamán. Tiesto+Armin=Alibi, Tiesto+Ferry=Vimana,Gouryella Ferry+Armin=nem adtak a projektnek külön nevet:-D
Amiről szólnék most itt a télben az a Vimana nyárias dala, a Dreamtime. Egy igazi repülés közvetlen a víztükör felett. Csak hunyd le a szemed és élvezd.



Úgy érzem nem mehetünk el szó nélkül Cass & Slide Perception-je mellett sem. Nem is nagyon lehet jellemezni a dalt, egyszerűen tökéletes. Szem nem marad szárazon. Talán magyar fül ezt legelőször DJ Kühl első albumán a Liquid trance-en hallhatta 1999 környékén.




A végére pedig jöjjön egy Delerium nóta. Talán a Delerium az, akit a legtöbben ismerhettek, hála a Silence című daluknak. Őszintén szólva én már baromira unom, mert szinte minden buliban megszólal valamilyen verzióban. Épp ezért nem ez következik hanem egy szerintem jobb nóta, az Underwater.
Ezzel kívánok mindenkinek további kellemes lazulást!
Love, peace & beats!

Let it snow

Ha sablonos akarnék lenni, most azt mondanám, hogy beköszöntött a tél. De tudjátok mit? Sablonos Leszek...
Beköszöntött a tél, épp az imént lapátoltam el több köbméter havat. Jó móka ez egy decemberi szombat estére. A zimankóból visszatérve lepörgetem a Secret Girfriend hatodik és egyben évadzáró epizódját. De nem simán, hanem némi háttérzenét alkalmazva, konkrétan a Dennis Ruyer féle szombat esti minimál szolgáltatta a szem alá valót. Mert ugye, ha tánchoz talpalávaló szól, akkor filmnézéshez szemalávaló.:-D
Pont éjfél van, hátra van még az egy extra óra Dance Department, egy pohár bor, illetve egy üveg Amstel.
***
Azért tettem három csillagot, mert pár percre elbarangoltam mindenféle weboldalakon. Szóval, A Jam & Spoon féle Odyssey to Anyona sajátos formában 2009-ben is üt. Épp ezt hallom most a háttérben.



Ma egyébként szólt már ez trance áriratban is. Igen...ha jól emlékszem a Club Life legfrisebb számában ez volt a heti classic tune.
Jövő héten jönnek az év végi összesítések. Hazai vonalon Myon és Shane 54 már megtette a magáét és azt kell mondjam, tömény és léynegre törő 1 órát hoztak össze.
Szóval én leginkább Markus Schulz jövő heti műsorát várom, hisz Ő nem 2009-el fog foglalkozni, hanem az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan az utolsó hétre ismét kapunk egy classic showcase-t, mely az elmúlt évek trance és progresszív csemegéit hozza el nekünk. Természetesen Markus szubjektív tálalásában. De hogy, hogy nem, ez általában nekem is fekszik. Csütörtökön 18 órától érdemes lesz tehát a DI trance channelre hangolni a winampokat:-D
Okéj, kelleme szombat éjjeli barangolást mindenkinek! Téli vakációra fel!
Love, Peace & Beats!