No title

Csak a miheztartás végett:
Épp Sharam szettjét hallgatom a Radio538-on, és az a baj, hogy kiürült a borosüveg. Van még fél pohárnyi, szóval gyorsnak kell lennem, nem beszélva arról, hogy hajnali fél 3 van.
Mostanában kevesebb időm van zenét hallgatni, inkább csak a 7végékre szorítkozom. Egyre több az olyan rádióműsor, melyet érdemes meghallgatni, de általában döntenem kell, hogy éppen melyiket is válasszam. Vagy inkább úgy fogalmazok, hogy melyikre van időm. Néhány évvel ezelőtt nem hagytam volna ki egyetken GDJB-t vagy egy ASOT-ot, manapság alig hallagtom őket. Talán, ahogy öregszem, kicsit a letisztultabb, laikusok számára nehezebben emésztető elektronikus zene felé hajlok.
Az előbb említett két műsorból tényleg már csak az igazi gyöngyszmeket ragadom ki.
Viszont szombat esténként a Dance departmentet mindíg meg kell hallgatni. Ha nem megy akkor és ott real timeban, akkor viszahallgatom a hét folyamán. Érdekes ez, hisz nagyon sok benne a progresszív, a technos, illetve a minimál elem. Ha a line upot vagy a tracklistákat megnézzük, nem sok populáris dolgot találunk. De mégis valahogy megérint a tiszta hangzás, a mély basszusok, vagy épp a zene megfoghatatlansága. Különösen érdekes, hogy ez a műfaj teljesen mást mutat otthon hallgatva, mást fülhallgatóval, és mást egy klubban 20-30 ezer watton.
Nem rajongok különösebben a technoért, de múltkor Paul Kalkbrenner mixe nagyon megfogott. Róla azt érdemes tudni, hogy egy 2008-as film a Berlin calling főszereplője, illetve a zenéjét is ő szerezte. Sajnos nem láttam még a filmet, de érdemes megnézni! Visszatérve a mixre, rám nagy hatással volt. Az ember képes úgy kitombolni lelki bajait, hogy meg sem mukkan, meg sem mozdul, csupán a zenével levezet, vagy inkább kiad magából mindent. Viszont ha egy buliban dübörögne, biztos, hogy véget nem érő tombolásba kezdenék.
Tényleg, ha az ember igazán átéli a zenét, igazán befogadja, nem szükséges sem alkohol, sem drog. Szerintem igenis képes a zene az embert átröpíteni egy másik dimenzióba. Azt hiszem kétszer voltam a totális összeomlás határán buliban (azért, mert halálra ughráltam magam), szal a Szigeten Paul Oakenfoldon, mikor felcsendült a Peter Martin féle Perfect Wave, illetve még a gödöllői Pince Klubban, mikor a záróbulin BT - Mercury & Solace került a lejátszóba. Tényleg őrület volt.
----Na most már Christian Smith zenél a fülembe, és épp SIS-Trumpetja megy. Látszólag egy lagymatag monoton trombitálás, de mégsem az. Kész..:-D----

Oké, fogmosás, alvás, good night!
Hallgassatok sok elektronikus zenét!
Peace!
:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD