"Nekem a Balaton a Riviéra"

Sikerült hát...19 év után újra megtapasztalhattam a balatoni nyaralást. Utoljára gyermekkoromban jártam ott hasonló keretek közt. Akkor még élt apukám és mentünk a családdal a szakszervezeti üdülőbe beutalóval.
Nos, hogy ahhoz képest változott-e ott valami? Sokminden...sokminden változott, de az érzés ugyanaz maradt. A Balatonnál nyaralni számomra még mindíg szinte a tudományos fantasztikummal egyenértékű. Megnézni ott egy naplementét, érezni a víz illatát, a parti szelet, hallani a víz lágy csobogását a köveken. Óriási érzés. Egy újabb olyan dolog, amiért élni érdemes.
Rendkívül inspiráló volt az ott töltött hét. Balatonlellén voltunk, talán azért mert onnan a legszebb a Balaton. Hisz, ha az ember kimegy a mólóra, jobbra is víz, balra is víz, míg a szem ellát. 2003-ban jártam ott átutazóban, akkor döntöttem el, hogy elmegyek nyaralni Lellére egyszer.

Szóval a 80-as években, többször nyaraltunk a Balatonnál a szüleimmel. Teljesen más volt még akkor a világ, a rendszer és persze más a világszemléletem is. De most lassan 30 éves fejjel éppolyan izgalommal vártam az indulást, mint gyermekkoromban.
Nehéz úgy a Balatonnál lenni, hogy az ember ne üljön egész nap a parton.:-) Csodálatos dolog bámulni a vizet a túlpartot, s közben odaillő zenéket hallgatni.
Jön a sok okostojás a Horvátországos meg az ilyen-olyan görög, meg török stb. tengarparti nyaralóhelyekkel. Kit érdekel? Én leszarom, hogy olcsóbb-e, vagy sem. Számomra ez az egész nem az árakról szól. De ezt a sznoboknak hiába magyarázom:-)

Jó persze azért a Café Del Mar-ra el fogok menni, ha addig élek is.:-)
Egyenlőre ennyi, a részletekkel jövök később!
Peace!