Épp ezért vártam ennyire ezt a bulit.
Mivel a szervezett partybuszról lemeradtunk, ezért vonattal vágtunk neki a távnak. Semmivel sem volt ez rosszabb, sőt! 2 és fél óra alatt felröpített az Eurocity a Keletiből Pozsonyba. Negyed hét magasságában már ott voltunk, s mivel volt még 3 óra a kezdésig, gyalog közelítettük meg a helyszín környékét.
Magunkhoz vettünk némi tápértéket, én pedig enegriaitallal próbáltam magamban tartani a lelket.
vártunk még néhány cimborát, akik a buszos megoldást választották. Kb fél 10-re össze is verődött a csapat. Persze mindaddig el kellett valahogy ütni az időt, kinn vagy épp a szomszédos plázában (mert ott meleg volt).
Ashley wallbridget teljes mértékben lekéstük. Mikor bejutottunk már a Myon és Shane54 zenélt. De még azért jött egy hidegzuhany, a ruhatárra várakozó embertömeg képében. Gyakorlatilag 1 órás sorbanállás után be is mehettünk az arénába. A tánctérre Dash Berlin szettjének második felére érkeztünk. Oda sem volt könnyű lejutni, mert midnenhol csüngtek az emberek. Remek muzsikák pörögtek, a végén felkerült az I-re a pont a Man on the run című dallal. A fellépők között egy pici előre elkészített intro ment le mind képben, mind hangban.
Gareth Emery éjfélkor kezdett neki egy fenomenális introval!
S az egy óráját végig pörögve, tartva az ütemet tolta le. Záró akkordként Sasha & Emerson Schorchio-ja szólt. Természetesen valami új még meg nem jelent remixben.
Hajnali 1-től Armin következett. A tánctér akkorra olyannyira megtelt, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. De felcsendült az első dal, a közönség üvöltött, bekapcsoltak a színes lézer fények. Szenzációs volt az összhatás.
Armin két órája elég veretősre sikeredett. Nem nagyon kerültek elő a vokáltrance darabok.
Az adalékokat tekintve kiváló vizuáltechnika vonult fel, megjöttek a jól bevált lufik is, melyeket lehetett passzolgatni az örjöngés közepette. A szett végén hiába kiabálta egyként a közönség, hogy "Armin", nem kaptunk bonus tracket. Helyette inkább Daniel Kandi kezdett bele 60 perces repertoárjába. Nem nagyon tudtam mit várjak tőle, sosem hallottam egyetlen szettjét sem. De azt kell mondjam, jobb volt mint az est főszereplője. kiváló elszállós trance muzsikák, remek vokális darabok, klasszikusok. Afféle igazi könnyfakasztó melódiák. Nem beszélve arról az igazi átélésről és lelkesedéről, ahogy játszotta keverte a zenéket. Jó volt látni, hogy a sztárok között is van még ilyen.
Őt követte a holland W&W páros. Nos...aki szereti a hardtrancet, annak biztos nagyon jó volt. De szerintem nem nagyon illett bele az est vonalába. Nem rosszak, nem arról van szó, de egy-egy szám bőven elég tőlük.
Sajnos Markus Schossowot már nem tudtuk megvárni, mert menni kellett a vonathoz. Úgyhogy őt csak utólag hallgattam felvételről.
Egyébként a hangosítás hagyott maga után kívánnivalót. Borzasztóan szólt, melyre bizonyíték a két napig zúgó fül.
Kiballagva az arénából, a folyosókon mindenfelé fekvő, alvó partiarcok. Kit, mikor és hol ért utol az álom.:-)
Szeméthegyek mindenütt, a WC-ben is bokáig ért a vizelet. De sebaj. Kollégám visszavette a bejáratnál kirakott üdítőét, s jó hangulatban, csengő füllel spurizhattunk a pályaudvarra.Délelőtt fél 11-kor egy óra vonaton bóbiskolás után már otthon tudhattam magam.
